Hétindító gyanánt egy nagyon inspiráló képet hoztam Nektek. Mi, kisgyerekesek tudjuk, hogy az élet nem piskóta. 
Ahol kisgyerek van, ott:
- mindig nagy a zsivaj
- rengeteg játék szanaszét hever – a földön és a kanapén gondosan, egyenletesen eloszlatva, jobb esetben csak a gyerekszobában, rosszabb esetben a nappaliban is (a kanapén és a földön is)
- sok pici ujjlenyomat (zsíros, kakaós, paradicsomos stb.) díszít mindent – rendszerint a frissen festett falon, tapétán és/ vagy a frissen áttörölt bútorokon
- sok időt töltenek pizsamában (amikor csak este jut eszedbe, hogy még fel sem öltöztél)
Reggeltől estig talpon vagy, az otthonodon mégsem látszik… Hajmosás, tusolás kisbaba mellett? Ezek azok a tevékenységek, melyek elvégzése már csak a nap végén jut eszedbe…
Ugyanakkor hiába a sok nemalvás, a fáradtság, az állandó rendetlenség, a házimunkák folyamatosan ismétlődő, szűnni nem akaró sora, a gyerekek mégis puszta létezésükkel képesek betölteni a teret. A hangjuk és a kacajuk csilingelése körbelengi a lakást, gondtalan vidámságuk felvidít minket, mosolyuk és vicces megmozdulásaik mosolyt csalnak az arcunkra. Nekik köszönhetően lesz család a család.
Nagyon igaz
Nagyon igaz, hogy: 20 év múlva nem fognak emlékezni arra, hogy rumli volt otthon vagy patinás rend, ahogy arra sem, hogy a hajad szépen állt vagy csimbókokban lógott (mert még nem volt érkezésed megfésülködni (pláne nem hajat mosni)). Az együtt töltött időre fognak emlékezni, a sok játékra, a nagy közös birkózásokra, a bújócskázós játékokra, és arra a szeretetre, amit kaptak, arra, amit az a szó, hogy otthon jelentett számukra.
Mi lenne, ha ezen a héten – vagy legalább egy napra – felhagynál minden egyéb teendővel, és csak a közös játékra koncentrálnál? Nehéz (főleg a rumli miatt), de ha megfogadod a tippem, könnyebb lesz: hunyd be az egyik szemed! Ugye, már nem is zavar annyira a rendetlenség?
Szép hetet! Sok közös angolozós élményt!
Timi